Én értem. Az egyetem amire annyira szerettél volna bejutni. Az a sport ami miatt olyan lelkes vagy, de amiben mégis folyton veszítesz. Az új munkàd amiben kiemelkedően jó vagy, mégis a versenytársak dominálják a piacot...
Én értem.
Hadd meséljek el valamit.
Már nem most volt, de emlékszem amikor az első motocross versenyemre készültem. Izgalommal telve vártam azt a napot. Hónapokat készültem rá. Lefogytam miatta. Futottam esőben. Futottam szélben. Akkoriban nem számított semmi csak a motorozás. Minden energiámat ennek a szolgálatába állítottam. A verseny gondolatával keltem és feküdtem. Tudod hol végeztem az első versenyen ? A leggyengébb kategória harmincadik helyén. Nemhogy dobogós nem lettem, még pontot sem szereztem. Totális pofáraesésnek éltem meg.
Akkor ott fel is adhattam volna. Fel kellett volna adnom. Fel akartam adni. De nem tudtam elengedni, mert túl erősen akartam. Egy álom volt. Tudod az az igazi amire elég ha csak ràgondolsz és máris boldog leszel tőle!
Bár az a nap tényleg nem az elvárásaimnak megfelelően alakult, 4 évvel később sikerült megnyernem a II. osztályú bajnokságot és 6. helyen végeztem az I. osztályban. Ami akkora előrelépés, mint amikor a koldusból hirtelen királyfi lett. Amit mondani szeretnék:
A legtöbben rendkívül túlbecsüljük, amit 1 év alatt el tudunk érni, ugyanakkor drámaian alábecsüljük, amit egy évtized alatt elérhetünk. Vagy kettő, vagy három évtized alatt... Ha belegondolok alig néhány év kellett hozzá és messzebbre jutottam mint amiről valaha is álmodtam.
A Coca-Cola 25 palackot adott el az első évben...
A Beatles évekig játszott egy bárban napi 8 órát mielőtt valakinek feltűntek volna...
Lionel Messi 17 éve focizott, mielőtt tv-ben kimondták volna a nevét...
Nem tudhatom, milyen cél van a fejedben, de abban szinte biztos vagyok, hogy több időbe és energiába fog kerülni, mint amennyivel először számoltál...
Emlékezz erre és tegyél nekem egy szívességet. Ne add fel!
-TJ
