Gyermekkorban sem könnyű elérni a céljainkat, mégsem jöhet szóba, hogy feladjuk!

Legalább 1000X estünk el mire járni tudtunk.
Már 4 évesen korán kelünk, hogy óvodába mehessünk.
Egy rakás sérülést szerzünk, mire végre megtanulunk biciklizni.

Mégis haladunk előre, egyre többre vagyunk képesek nap mint nap.

A vágy, hogy beilleszkedjünk, hogy megtanuljuk amit mások tudnak visz előre minket, ezért hajlandóak vagyunk akár fájdalmat ( néha nagyon sok ) fájdalmat is elviselni.

És ez az ahol az igazi veszély rejtőzik...

Mert amíg ez a vágy gyerekként a legtöbbször előre vitt, felnőttként jó eséllyel ellenünk dolgozik...

Akkoriban a körülötted lévők, hozzád képest magasabb színvonalat képviseltek!

Te nem tudtál beszélni, ők igen.
Te nem tudtál járni, ők már futottak.
Te nem tudtál biciklizni, ők már motort is vezettek.

Tanultál, fejlődtél, hogy felérj hozzájuk. Nem is volt más választásod ha nem akartál szégyenkezni.

Felnőttként viszont egészen más a helyzet. Ugyan 1000X szer buktak el, törték össze magukat mikor járni tanultak, most mégsem hajlandók kudarcot vallani egyetlen egyszer sem. Mièrt ?
Mert megérkeztek. Végre sikerült beilleszkedniük. Ez a helyzet kényelmes. “Ki tudja, a végén mèg sikerül és akkor nem leszek lúzer mint az összes haverom...”

Nem a kudarctól félnek, hanem a sikertől! Attól, hogy kilógnak a sorból. Attól hogy nem támogatást, hanem kritikàt kapnak.

A legtöbb ember a huszas évek elején még tele van ambícióval. Azonban esélyük sincs a haladásra ha nincsenek körülöttük olyan emberek akik továbbra is húzzák őket “felfelé”!  Komolyan. 

A lendület hamar alábbhagy és azt csak stagnálás követi.

A legtöbb felnőtt megállt egy “átlagos” szintén. Átlagos a munkàja. Átlagos az egészsége. Átlagos a párkapcsolata. Átlagos az élete.  

Gyerekkorban megtettük azt amit kellett, mert be akartunk illeszkedni a jobbak a képzettebbek közé. Felnőttként viszont hajlamosak vagyunk nálunk “kevésbé képzettebbekkel” barátkozni, hogy fontosnak, okosnak érzehessük magunkat közöttük. Jónak akarunk tűnni a saját szemünkben. Ez pedig lassan megöli az álmainkat, mert akikkel az időd töltöd végül azzá válsz te is!

Tudod mit kell tenned.

-TJ